MIT CSINÁL VALÓJÁBAN A PSZICHOLÓGUS?


A kérdés minden bizonnyal a legtöbb ember fejében megfordult már. Annak, aki még soha nem járt pszichológusnál, csak sejtései lehetnek arról, hogy hogyan zajlik egy terápia.

A pszichológus tényleg a vesénkbe lát? Mindjárt kiderül.

#1

TÉVHIT: Ha pszichológushoz járok, őrült vagyok.


TÉNY

Pszichológushoz az ember számos problémával fordulhat, például önismereti igénnyel, párkapcsolati nehézségekkel, pályaválasztási kérdésekkel, gyermeknevelési kérdésekkel, elvesztett hozzátartozó kapcsán, organikus okokkal nem magyarázható testi tünetek miatt és még sorolhatnánk.

MAGYARÁZAT

A pszichológia más szakmához hasonlóan különböző területekkel foglalkozik, a szakemberek speciális képzéseken vesznek részt, hogy a lehető legjobban tudjanak pácienseiknek segíteni. Így a szakemberek végzettségétől, módszerspecifikus képzettségétől függően az élet legkülönbözőbb területein adódó nehézségeinkkel fordulhatunk hozzájuk. Fontos, hogy megtaláljuk a problémánk speciális szakemberét: például gyermeknevelési kérdésekkel gyermekpszichológust keressünk fel, párkapcsolati problémáinkkal párterapeuta/családterapeuta segítségét kérjük, ugyanúgy, ahogyan a szemproblémánkkal szemészt keresünk fel, vakbélgyulladás esetén pedig sebészhez megyünk. A pszichológiai/pszichiátriai nehézségek széles skálán mozognak, és csak a skála legszélén találhatjuk a mindennapi ember által őrültnek nevezett, súlyos pszichiátriai zavarban szenvedő betegeket, akik kezelésében – a pszichológus mellett – nagyon fontos szerepe van a pszichiáternek is.


#2

TÉVHIT: A pszichológus a vesémbe lát.

TÉNY

A pszichológus feladata a páciens problémájának feltárása a lehető legtöbb aspektusból.

MAGYARÁZAT

A pszichológust a páciens általában egy vagy több konkrét zavarral-problémával keresi fel, melynek hátterében számos tényező állhat. A pszichológus első feladata a pszichodiagnosztika, mely során a probléma természetét tudja pontosítani, tisztázni, vagyis egy részletes első interjúval, majd meghatározott tesztekkel, kérdőívekkel lépésről-lépésre tárható fel a páciens problémájának háttere. A diagnosztikai folyamat nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a pszichológus egy komplex képet alkosson a páciensről, hiszen a későbbi intervenciót, terápiás tervet ez alapján kell, hogy felépítse.

#3

TÉVHIT: A pszichológussal jót beszélgetek.

TÉNY

A pszichológusok verbális és nonverbális technikákkal egyaránt dolgoznak.

MAGYARÁZAT

A pszichológus módszerei között megtalálhatóak a verbális technikák, ahol többnyire beszéddel történik a nehézségek feltárása, és a terápia. Ilyenkor a páciens elmondja történetét, melyet a pszichológus kérdésekkel, megjegyzésekkel tud tovább terelni. A páciens azonban gyakran nem tudja verbális módon kifejezni belső tartalmait, ezért non-verbális eszközökhöz kell nyúlnia a szakembernek. Ilyenkor a képzőművészetet (rajzolás, festés, agyagozás), zenét, mozgást hívja segítségül a szakember, ezáltal mozgósítja a páciens belső tartalmait. 

#4
TÉVHIT: A pszichológus csak játszik a gyerekkel.


TÉNY:

A gyermek pszichodiagnosztikai folyamatában, terápiájában a játék, mint eszköz nagy jelentőséggel bír.

MAGYARÁZAT:

A gyermek aktuális belső tartalmait alig, vagy nehezen tudja verbalizálni, ezért a pszichológus legfőbb diagnosztikai és terápiás eszköze a játék. A játéknak nyilvánvaló szerepe van a gyermekek kognitív, szociális és érzelmi fejlődésében. A játék a gyermek nyelve, mely olyan szimbólumrendszerrel él, melyet sajátjának érez, mellyel kifejezheti aktuális belső tartalmait. A gyermek a normál személyiségalakulás egyes szakaszain a játék-tevékenység segítségével lendül át, mely egyszerre szolgálja a megismerést és a gyógyulást. Feszültség levezető, önérzékelő, önkifejező funkcióval bír.

A diagnosztikai és a terápiás folyamat nélkülözhetetlen szereplője a szülő. A diagnosztika minden esetben a szülővel való első interjúval és egy részletes anamnézisfelvétellel kezdődik, hiszen a szülőtől kapott információk nélkül nem tud komplex képet kialakítani a szakember a gyermekről.


HASZNOSNAK TALÁLTA
EGÉSZSÉGÜGYI ROVATUNKAT?



A cikk a Bethesda Gyermekkórház klinikai szakpszichológusának  –  Korzenszky Klára  – együttműködésével jött létre.