A veleszületett fejlődési rendellenességek a gyerekek körülbelül két százalékánál fordulnak elő. Mivel a legtöbb szülészeten van ortopédiai szűrés, ezek a problémák elég hamar kiderülnek: a dongaláb például könnyen felismerhető, a veleszületett csípőficam viszont gyakran csak az orvosi vizsgálattal szűrhető ki.

LÁB, LÁBSZÁR, LÁBBOLTOZAT

A születés és felállás közötti szakaszban a gyermek lába a növekedésen kívül nem változik számottevően. Ha eljutunk a felállásig, akkor már érdemes lehet figyelni arra, hogyan áll a gyerek bokája vagy később arra, hogy milyen a gyerek lábboltozatának íve. Felálláskor a gyermek még kialakulatlan mozgáskoordinációval próbálkozik meg a járással. Ebben az időszakban gyakorlatilag folyamatosan elesik a saját lábában. Mi lehet ennek az oka?  A leggyakoribb problémát az jelenti, hogy a lábak lábszárból befelé fordulva állnak, tehát a lábszárban egyfajta rotációs deformitás van. Ez azonban nem feltétlenül kell, hogy aggodalomra adjon okot, hiszen maga az eltérés az ősi majom lét maradványa: az a majom maradt életben, aki jobban tudott kapaszkodni az anyukája hátán. Ez pedig a befelé forgatott lábak mellett eredményesebb volt. Természetes, hogy szülőként ez ijesztő, de nem kell félni, a lábszár rotáció a növekedéssel együtt fokozatosan csökken, általában iskolás korra megszűnik.

A növekedéssel együtt járó súlyváltozás, illetve a magasság változása az izmok mellett az ízületekre és a gerincre is hatással van. A megváltozott terhelés miatt előfordulhat, hogy a láb statikai egyensúlya megváltozik, mert a pici izmok és ízületek nem követik elég gyorsan a változásokat. Emiatt a gyerek súlypontja a sarok belső részére tevődik át és a boka is elkezd befelé dőlni. Ez a változás azonban átmeneti, a szervezet ugyanis folyamatosan alkalmazkodik a változásokhoz

A LÁBUJJHEGYEN JÁRÁS SOKÁIG NEM KÓROS

A járástanulás első fázisa, amikor a gyerekek lábujjhegyen állva kezdenek megismerkedni a járás örömével. Ennek oka a koordinációs képesség hiánya. A gyermek valamennyi izmát megfeszítve igyekszik elsajátítani a járást, ezért gyakran pipiskedve lép. Szerencsére ez sem kóros, ha kialakul a reflexes járásminta, magától megszűnik. Abban az esetben, ha ez a járásminta sokáig megmarad, érdemes egy neurológussal is konzultálni annak érdekében, hogy kizárjuk az idegrendszeri károsodás lehetőségét.

A LÚDTALP CSAK ISKOLÁS KORTÓL KEZELENDŐ

A lúdtalp a korábban említett növekedéssel összefüggésben is kialakulhat, de okozhatja genetikai hajlam is, és az ortopédiai szempontból rossz kialakítású cipők is hozzájárulhatnak a kialakulásához. A járás során az izomzat alakítja ki a lábboltozatokat. A lúdtalp a harántboltozat megsüllyedésének, a talpívesség hiányának eredménye. Minél kisebb az ív, annál nagyobb a lúdtalp. Vannak olyan gyerekek, akinek a teljes talpfelszíne hozzáér a talajhoz.

A lúdtalpbetét kisgyermek korban inkább káros, mint hasznos. Sajnos az egészségügy hatalmas üzlet. Ennek köszönhetően gyakran már az óvodáskori szűréseket lúdtalpbetétet kapnak a gyerekek, pedig ebben a korban még minden gyermek telitalpas. Az ortopéd orvosok betét helyett az úgynevezett szupináló sarkú lábbeli javasolják, amely a sarokcsont pozícióját javítja, így segítve a láb szerkezetének kialakítását. Sok vélt vagy valós ortopédiai problémára megoldást jelenthet, ha a gyermek már kiskorától sportol, ezért nagyon fontos, hogy már az óvodáskorú gyermekek is sokat mozogjanak! 

A cikk a Bethesda Gyermekkórház ortopéd főorvosának, Dr. Mező Róbertnek az  együttműködésével készült.