EGÉSZSÉGÜGYI ROVAT, AVAGY TIPPEK EGÉSZSÉGE MEGŐRZÉSÉRE

A LEGGYAKORIBB EPILEPSZIATÍPUSOK


Ahogy az korábbi cikkünkből kiderült, az epilepsziás rohamok típusa attól függ, hogy az agy melyik központjában jelentkeznek. A gyakori epilepsziatípusokról prof. Dr. Fogarasi Andrással, a Bethesda Gyermekkorház Neurológia Osztályának osztályvezető főorvosával beszélgettünk.




BENINGUS CONTROTEMPORÁLIS EPILEPSZIA

A leggyakoribb, egyben legjobb kimenetelű gyermekkori epilepszia. 2-14 (leggyakrabban 5-9) éves kor között kezdődik alvásból induló rohamokkal. Féloldali száj- és nyelvzsibbadás, nyálfolyás, majd féloldali arc- és karrángás jelentkezhet, mely úgynevezett nagyrohamba is átmehet. Mivel a roham többnyire alvásból indul, a szülők nem mindig látják a roham kezdetét és megtévesztő módon csak a másodlagosan kialakuló, egész testre kiterjedő nagyrohamot észlelik. A rosszullétet átmeneti beszédzavar és az egyik szájzug lógása követheti. Az életkor, a rohamtípus és a jellegzetes EEG-kép alapján állítják fel a diagnózist. Mivel a betegek húsz százalékának gyógyszerszedés nélkül sem ismétlődik rohama, ezért lehet várni a gyógyszer beállítással az első rosszullét után. A gyógyszerbeállítás kérdését mindig a szülőkkel beszélik meg: van olyan szülő, akinek a legfontosabb, hogy sosem ismétlődjön roham; más szülők viszont a napi gyógyszerszedés ötletétől ijednek meg.

Gyakorlatilag mindenki kinövi a betegséget, és 3 év múlva óvatosan meg szokták próbálni az antiepileptikum elhagyását.

ABSENCE EPIEPSZIÁK

Néhány másodpercig tartó, tudatzavarral, megrekedéssel (a francia absence szó távollétet jelent), időnként ritmusos pislogással járó rohamokat észlelünk ebben az epilepszia formakörben. Az EEG-kép itt is jellegzetes. Általában az első antiepileptikumra (valproát vagy ethosuximid) rohammentessé válnak a gyógyszer nélkül akár napi száz rosszullétet is produkáló betegek.  Az absence epilepsziákat az indulási életkor alapján osztjuk további altípusokba.

Dr. Fogarasi András elmondta, hogy a kisgyermekkori forma kinőhető, a serdülőkorban induló juvenilis absence esetében viszont legtöbbször egy életen át tartó gyógyszeres kezelésre van szükség.


JUVENILIS MIOKLÓNUS EPILEPSZIA


Mioklónusos (izom megrándulásos) és grand mal (eszméletvesztéses rángó) rohamok lehetnek jellemzőek ebben a genetikailag meghatározott epilepsziában. Serdülőkben, 12-16 éves kor között, a reggeli felkelést követő első órában jelentkeznek kisebb-nagyobb végtag-rándulások. Típusos panasz, hogy a reggeli ital kilöttyen a csészéből, vagy a reggeli fogmosás közben nagyokat rándul a kéz. A kezdeti megrándulások és az első GM roham megjelenése között akár hónapok is eltelhetnek. Sokszor az első nagyroham miatt érkezik a serdülő a kórházba és csak utólagos rákérdezésre derülnek ki a reggeli kisebb rándulások. Egyféle gyógyszer szedése mellett rohammentessé válik a betegek jelentős része, de a gyógyszert életük végéig szedni kell, amiről nehéz a kamaszokat meggyőzni.

Újabb roham jellemzően bulik alatt vagy után jelentkezik, ahol az alvásmegvonás, az alkoholfogyasztás, az alkohol miatti gyógyszerkihagyás, illetve a diszkók villogó fénye egyszerre szerepelhet, mint provokáló tényező.


WEST-SZINDRÓMA

Ez egy klasszikus példája annak, hogy epilepszia típusa mennyire függ az életkortól. Gyakorlatilag a néhány centiméteres fejlődési rendellenességtől a nagy kiterjedésű oxigénhiányig vagy vérzésig bármilyen agykárosodás állhat a háttérben. A szindróma első tünete, hogy a csecsemő fejlődése 4-8 hónapos kor között leáll, majd spazmusokból álló rohamsorozat jelentkezik. A spazmus rövid összerándulások sorozatából áll, ami vállemelések, fejbiccentések sorozataként jelentkezik. 10-50 ilyen spazmus követi egymást néhány percen keresztül. Az életkor, a lelassuló fejlődés, az epilepsziás spazmusok és a típusos EEG-kép (úgynevezett hypsarritmia) együtt adják a West-szindróma diagnózisát. A terápia általában gyógyszeres (tabletta, szirup vagy injekciós kúra jön szóba), kicsi agyi eltérések esetében sebészi. A gyógyszerrel általában le tudják állítani a rohamokat, ám az agyi fejlődés igen aktív szakaszában induló epilepszia gyakran meglassult fejlődéssel jár. Az is előfordulhat, hogy néhány év rohammentesség után új formában jelentkezik az epilepszia, ezért


nagyon fontos a rendszeres gondozás még rohammentesség esetén is.


LENNOX-GASTAUT SZINDRÓMA

 2-7 éves korban indul új epilepsziaként vagy korábban másféle epilepsziás (például West-szindrómás) betegekben. Lelassuló fejlődéssel, speciális EEG-képpel és többféle, gyakran gyógyszerekkel nehezen befolyásolható rohamok formájában jelentkező betegség. A kiváltó okot gyakran nem ismerjük. Általában 3-4 különböző típusú roham váltja egymást, melyek több, párhuzamosan szedett gyógyszer mellett sem szüntethetők meg.

Bár a sikeres, epilepsziával kapcsolatos sebészeti esetek ritkaságnak számítanak, mindig megpróbálnak utánajárni az esetlegesen műthető agyi eltérésnek.

PSZICHOGÉN ROHAMOK

Ezek a rohamok epilepsziás rohamot utánzó, de nem epilepsziás eredetű rosszullétek. Kisebb részükben szándékos cselekvés: a gyermek így próbálja felhívni magára a figyelmet. Az esetek többségében azonban valamilyen összetettebb lelki probléma áll a háttérben, ezért pszichológus és/vagy pszichiáter szakember bevonása feltétlenül szükséges. Sokszor nem könnyű megkülönböztetni az epilepsziától, ezért előfordul, hogy a gyerek évekig antiepileptikumot kap, pedig csak pszichogén rohama van. Nehezítheti a helyzetet, hogy ugyanannál a betegnél

a valódi epilepsziás és a pszichogén rosszullétek sokszor keverednek.

A lakcímünkhöz legközelebb eső epilepszia centrumok elérhetőségéről a Magyar Epilepszia Liga honlapján találhatunk naprakész információt.


HASZNOSNAK TALÁLTA
EGÉSZSÉGÜGYI ROVATUNKAT?



A cikk a Bethesda Gyermekkórház Neurológiai Osztályának osztályvezető főorvosa, prof. Dr. Fogarasi András együttműködésével készült.


KORÁBBI CIKKEK A TÉMÁBAN:

Mindent a gyermekkori epilepsziáról